HTML

Carpe Noctem!- A nagyon álmos blog

Üdvözöllek, kedves Olvasóm! Utazásra invitállak. Ezen a blogon álmokat olvashatsz, megtörtént, valós álmokat, kendőzetlen formában, úgy, ahogy az ébredő elme képes volt megőrizni őket. Csonkítás, következetlenség, logikátlanság megeshet benne, lesz, ami áldozatul esik az ébredés pillanatának, de ami megmarad, megosztom veled. Jöjj, lépj be az álmaimba! Prédául kínálom neked, legyél bárki. Hisz álmaidban is prédája lehetsz bárkinek és bárminek, az érthetetlennek és a lehetetlennek egyaránt. Gyere, mutatok egy másik világot!

Friss topikok

Címkék

áldozat (1) anyám (1) bánat (1) bemutatkozó (1) bújkálás (1) cápa (4) csillagok (1) csók (1) csokoládé (1) disznó (1) egyenruha (3) éjszaka (2) élőhalott (1) ember (1) erdő (1) evés (1) fehér (2) fekete (1) fény (1) fétis (1) folyó (1) fuldoklás (1) gyerek (1) gyilkosság (1) háború (1) hal (5) halál (1) halott (1) harapás (1) harc (1) harcsa (1) hegyek (1) hideg (4) hős (1) hüpna (1) idegen (1) idő (1) indián (1) jég (2) kagyló (1) katona (1) kék (3) kígyó (2) kurva (2) láb (1) láng (1) lény (1) macska (1) magány (2) meleg (1) mélység (2) méreg (1) mese (1) napfény (1) nyomor (1) nyúl (1) ördög (1) őrület (1) ősi (1) ősz (1) pata (1) romok (1) sérülés (1) sötét (4) szárny (1) szemét (1) szerető (1) szex (1) szín (1) szörny (5) szürke (1) támadás (4) tél (1) tenger (5) testcsere (2) (2) torz (5) torzulás (1) tündér (1) tűz (1) üldözés (1) üveg (1) vadászat (1) védelem (1) veszély (6) veszteség (3) víz (3) zombi (2) zsákmány (1) Címkefelhő

A zombimalac

2011.09.06. 23:31 Hüpna

Kicsivel több, mint fél évvel ezelőtt láttam ezt az álmot.

Furcsa, kihalt, posztapokaliptikus helyen járok. Körülbelül úgy néz ki, mint Kalkutta nyomornegyede árvíz után, egy szabolcsi zsákfaluba zúdítva. Szemét, lomok, szétdőlt lemez/karton/bádog/ és ki tudja még miből készült házak, ólak, vackok romjai közt járok. Mindenütt szemét, a nap süt, szárítja a sarat, és lebegteti az erős dögszagot. Sehol egy élő lélek, pedig azt gondolná az ember, hogy a lomokra, szemétre mindig van vevő. Vállamon valami nagy, hosszú, meleg kabátféleség, kezemben hosszú pásztorbot, mellettem pedig egy gömbölyű, nagy, de még nem kifejlett malac, mint társ és háziállat.

Együtt bolyongunk, sétálunk, nézelődünk, idegen a hely mindkettőnknek, de nem zavar különösebben. Nem érzek sem félelmet, sem viszolygást. Talán éppen az nyugtat meg, hogy rajtunk kívül nincs itt senki.

Aztán a disznó lemarad, füttyentek neki, hogy jöjjön. Meglátom, ahogy egy nagyobb hordalékkupac mellett valami döglött madarat csámcsog, majd az oldalára zuhan, és elpusztul.

Elszomorodok, és meg is jegyzem magamban "A francba,megdöglött a malacom!"

Aztán várok egy kicsit. Semmi sem történik, a délutáni nap melegen süt, senki nem jön. Egyedül vagyok.

Aztán, mintha csak eluntam volna a várakozást, a döglött malac felé fordulok.

"Na, most már kelj fel, és kövess!"

És mintha csak szimulált volna, a halott malac lassan feltápászkodik. Élettelen teste lassú, darabos vonszolással kezd követni. Hűséges élőhalott malacommal oldalamon járom tovább a katasztrófasújtotta vidéket.

Szólj hozzá!

Címkék: halál disznó magány szemét zombi nyomor romok

A bejegyzés trackback címe:

https://almosblog.blog.hu/api/trackback/id/tr463207882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása