Tudom, tudom, ezzel az eposzi jelzővel általában Lady Gaga szokott rendelkezni, de ezen apró popzenei botlás lesz itt a legkisebb galádság, amit a tudatalattim a karácsonyi -szeretet-béke-öröm- időszak alatt elkövetett ellenem.
Talán a túlzott zabálás lehetett az oka, talán csak a túl sok stressz, ami mostanában pakolódik rám (ami miatt hanyagoltam is a blogot, pedig alapanyag az lett volna, mea culpa), de ritka gyomorforgató dolgokat láttam.
Kezdődött az egész azzal, hogy egy osztályteremben voltam sokadmagammal, és vártuk a sztárvendéget, Madonnát. Személy szerint én annyira nem vártam, de mit kehet tenni, egy álmot végig kell szenvedni. Jött is, talpig fehérben, és cowboy kalapban, ezer ráncban, zörgő csonttal, és szertedagadt vénákkal. megpróbált mesterkélten jópofizni, háta mögött egy kisebb hadseregnyi kamera, mikrofon, riporter, és valami sztárosan közhelyes, de lélekemelőnek és tanító szándékúnak szánt dologról értekezett. (Ha megöltök, se tudom felidézni, miről szólt, talán arról, hogy méltósággal kell megöregedni? A fene se tudja már)
Idővel aztán az én cérnám is elszakadt, és bíróságos-tárgyalós-motivációs beszédet tartós- filmes dumát vágtam le neki arról, hogy ideje volna már összekaparni kicsit a dolgait, nem erőltetni ezt a "20 éves vagyok" érzést, mert őszintén szólva, nekem már a Hung up videója is enyhén visszás volt. Hajdan díva volt, vagány csitri, büszke, titokzatos boszorkány, kemény csaj, elegáns dáma, ami mind jól állt neki, és most komolyan nagymama korban tolja az arcunkba a fenekét, és megpróbálja elhitetni hogy lazán beáll a "nem fizetett" fiatalok közé, és senki nem veszi észre a korát. Nem, ez nagyon nem áll jól neki.
Madonna hallgatott, hallgatott, majd köddé vált, és eltűnt. Senki nem értette hová, hogyan, miért, mire készül, de az osztály szétszéledt.
Aztán jött a horror.
A sulival szemközti telken valamilyen építkezés zajlott épp, tébláboló, bizonytalan járású, nehéz terhek alatt roskadozó munkásokat lehetett látni a földhányások közt. Ahogy azonban az álombéli repülő kamerarobot közelebb osont, láthattam, hogy nem holmi lélekmelegítő itóka felelős a munkások dülöngéléséért. Felpuffadt, félig szétrohadt, mállófélben lévő, elszíneződött élőhalottak jártak-keltek, toltak talicskát, cipeltek zsákokat, tele kevésbé "összeszedett" társaik alkatrészeivel. Itt egy kar, ott egy láb. Az egészet egy földbe ásott, deszkával letakart lyukba öntötték, és mentek is a közeli temetőbe újabb forduló oszlóban lévő maradványért.
A deszkával letakart lyukban pedig álmom iszonyata várakozott, Madonna hullaszörnye. Két jelentősebb részből tevődött össze, egy nagyjából még emberforma hullából, ami erőtlenül mozgolódott, és ennek az oldalából nőtt ki az a másik... nehéz szavakba öntenem, mi is volt az. Leginkább embernagyságúra duzzasztott, kérgesbőrű, eleven gyomor volt, ami rendelkezett egy vödörnyi átmérőjű torokkal, és egy óriási, izmos nyelvvel. Ezzel nyelte el a gödörbe dobált maradványokat. A csupasz szörnygyomor, egyre duzzadt, vonaglott, ahogy egyre jobban jóllakott kezekkel és lábakkal, néha fejeket is lenyelt. Aztán az alján kigöngyölődött egy elkeskenyedő, nyálkás bőrredő, és a gyomor ekkor nyomni kezdett. Lassan, valami fehér plazmában úszva "megszült" egy életnagyságú, megfiatalított, Madonna hasonmást, de minden másolat egyre jobban hasonlított egy emberméretű Barbi babára.
Hogyhogy nem, nem ébredtem fel, még nem volt itt az ideje. Az egyik Madonna/Barbi hasonmást láttam retro stílusú, túldizájnolt, rózsaszín luxusmiliőben zongorázni. Az egész ijesztően hasonlított valami régi James Bond film főgonoszának hegytetőn terpeszkedő kéjlakosztályára, és elő is tűnt egy szigorú - természetesen fekete egyenruhás - náci tiszt, hogy épp a soron következő világelpusztítási terven filozofáljon. Aztán - ahogy az már ilyenkor lenni szokott - becsapódott egy kisrepülő az épületbe, betörte az ablakot, és kiugrott belőle az eredeti Madonna, és még néhány hasonmás...no meg persze a szétpuffadt élőhalottak...
Hogy ez után mi történt, nem tudtam meg, mert az agyam végre megelégelte ezt a hányingerkeltő lidércnyomást, és hajlandó volt felmerülni az ébredésbe.
