HTML

Carpe Noctem!- A nagyon álmos blog

Üdvözöllek, kedves Olvasóm! Utazásra invitállak. Ezen a blogon álmokat olvashatsz, megtörtént, valós álmokat, kendőzetlen formában, úgy, ahogy az ébredő elme képes volt megőrizni őket. Csonkítás, következetlenség, logikátlanság megeshet benne, lesz, ami áldozatul esik az ébredés pillanatának, de ami megmarad, megosztom veled. Jöjj, lépj be az álmaimba! Prédául kínálom neked, legyél bárki. Hisz álmaidban is prédája lehetsz bárkinek és bárminek, az érthetetlennek és a lehetetlennek egyaránt. Gyere, mutatok egy másik világot!

Friss topikok

Címkék

áldozat (1) anyám (1) bánat (1) bemutatkozó (1) bújkálás (1) cápa (4) csillagok (1) csók (1) csokoládé (1) disznó (1) egyenruha (3) éjszaka (2) élőhalott (1) ember (1) erdő (1) evés (1) fehér (2) fekete (1) fény (1) fétis (1) folyó (1) fuldoklás (1) gyerek (1) gyilkosság (1) háború (1) hal (5) halál (1) halott (1) harapás (1) harc (1) harcsa (1) hegyek (1) hideg (4) hős (1) hüpna (1) idegen (1) idő (1) indián (1) jég (2) kagyló (1) katona (1) kék (3) kígyó (2) kurva (2) láb (1) láng (1) lény (1) macska (1) magány (2) meleg (1) mélység (2) méreg (1) mese (1) napfény (1) nyomor (1) nyúl (1) ördög (1) őrület (1) ősi (1) ősz (1) pata (1) romok (1) sérülés (1) sötét (4) szárny (1) szemét (1) szerető (1) szex (1) szín (1) szörny (5) szürke (1) támadás (4) tél (1) tenger (5) testcsere (2) (2) torz (5) torzulás (1) tündér (1) tűz (1) üldözés (1) üveg (1) vadászat (1) védelem (1) veszély (6) veszteség (3) víz (3) zombi (2) zsákmány (1) Címkefelhő

Amikor Frodó voltam

2011.11.05. 21:05 Hüpna

Tudom, a cím kissé furcsa, de emlékezzünk, egy álomban minden lehetséges! Még az is, hogy az ember egy animációs filmben találja magát, azon belül is egy ifjú hobbit testében. De fokozzuk a furcsaságokat, az álom nem Völgyzugolyban, vagy Hobbitfalván játszódik, még csak nem is Mordor fekete földjén, hanem a nekem jelenleg otthont adó kisváros lakóövezetében, ahol egy utcában több, háromemeletes lakóház sorakozik, szellősen, köztük parkká szelídült játszótér. Itt töltöttem kisgyermekkoromat, és bár már nem ott lakom, jól ismerem a helyet most is.

Hogy hogyan kerültem oda hobbitként, hasonszőrű társammal (a hobbitok sose magányosak, úgy tűnik) azt az álom nem adja meg. A kézenfekvő analógia kedvéért én leszek Frodó, míg a másik hobbit Samu.

Éppen a játszóteret körülölelő magasra nőtt, őszi színekben is dús lombó bokrok közt bújkálunk valami szörny elől. Hasra lapulva kúszunk, csendben vagyunk, fülelünk minden ágroppanásra, mikor nehéz lépteket hallani. Frodóként felemelem a fejem, és megpillantom a minket kergető lényt. Láttatok már óriásira nőtt, babba oltott Makk Marcit? Nos, ez a babszörny (jobb neve nem lévén, ezt akasztottam rá) valahogy így nézett ki. Mintegy két méteres barna babszem, vékonyka "spagettilábakon", hasonló karokkal, torzonborz hajjal, és nagy fogakkal. Minket akart, és magasságából kifolyólag remekül belátta környezetét. Csak épp lassú volt, és tudtuk, félelmetesen buta. Kirohantam a bozótból, hogy elcsaljam a babszörnyet társamtól. A szörny annak rendje, módja szerint jött utánam, de egy kuka mögött hasra vágtam magam és még a lélegzetem is visszatartottam. A szörny bambán nézett körbe, hová lett a zsákmánya. Mondtam, hogy buta. Csakhogy meglátta Samut, és utána indult. Samu megkerülte az egyik tömbházat, hogy a másik játszótérre jusson. Én utánuk. Samu meglapult, a szörny engem vett űzőbe. Rohantam a következő bérház játszóteréig, ott be a bokorba. A sok futástól kifulladtam, fájt a lélegzés, a vér dübörgött a füleimben, és átkozottul hangosnak tűntem magamnak. Lihegni akartam, levegőt kapkodni, de nem mertem. A szörny a bozótosnál kutakodott. Aztán Samu, aki közben a fedezékben kipihente magát, ugyanezzel a taktikával elcsalta a babszörnyet a következő ház előtti játszótérre. És mint, hogy Frodó sose hagyja cserben Samut, én se hagyhattam. Újra ugyanaz a taktika, ugyanazzal az eredménnyel, de egyre jobban kimerültem, alig kaptam levegőt, leizzadtam, a lábaim alig akartak vinni tovább. Mintha mérföldeket futottam volna. Az is furcsa volt, hogy jóval több bérházat hagytunk már magunk mögött, mint a valóságban létezik.

Végül egy kilátótoronyhoz értünk. Ez új elem volt, de felkapaszkodtunk rá Az őszi nap sütött, alattunk rozsdás erdő lombja, és a nyomunkban a lépcsőkön felkapaszkodó babszörny. Műholdas tányérok, telefonkábelek, meteorológiai dobozok armadája volt felaggatva a kilátótoronyra. Aztán az egyik szinten egy különös figurába botlottunk. Próbálta már valaki elképzelni, milyen lett volna, ha a Mézga családból ismert Máris szomszéd nem történelemtanár, hanem visszavonult bérgyilkos lett volna? Ugyanaz a rideg szociopata fej, de szálkásan izmos, szikár testen, széles vállakkal, fekete ruházattal. Elpanaszoltuk neki, hogy a babszörny minket kerget, mire előhúzta desert eagle-jét, és bátran lement egy szintet, hogy szembenézzen a vadállattal. Lássanak csodát, a babszörny meghunyászkodva, nyüszítve vonult vissza az erdőbe.

Így mentette meg Zsákos Frodót és Csavardi Samut a volt bérgyilkos, Máris szomszéd a babszörny karmaiból.

 

Szólj hozzá!

Címkék: hős szörny üldözés testcsere fuldoklás bújkálás

A bejegyzés trackback címe:

https://almosblog.blog.hu/api/trackback/id/tr103356932

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása