HTML

Carpe Noctem!- A nagyon álmos blog

Üdvözöllek, kedves Olvasóm! Utazásra invitállak. Ezen a blogon álmokat olvashatsz, megtörtént, valós álmokat, kendőzetlen formában, úgy, ahogy az ébredő elme képes volt megőrizni őket. Csonkítás, következetlenség, logikátlanság megeshet benne, lesz, ami áldozatul esik az ébredés pillanatának, de ami megmarad, megosztom veled. Jöjj, lépj be az álmaimba! Prédául kínálom neked, legyél bárki. Hisz álmaidban is prédája lehetsz bárkinek és bárminek, az érthetetlennek és a lehetetlennek egyaránt. Gyere, mutatok egy másik világot!

Friss topikok

Címkék

áldozat (1) anyám (1) bánat (1) bemutatkozó (1) bújkálás (1) cápa (4) csillagok (1) csók (1) csokoládé (1) disznó (1) egyenruha (3) éjszaka (2) élőhalott (1) ember (1) erdő (1) evés (1) fehér (2) fekete (1) fény (1) fétis (1) folyó (1) fuldoklás (1) gyerek (1) gyilkosság (1) háború (1) hal (5) halál (1) halott (1) harapás (1) harc (1) harcsa (1) hegyek (1) hideg (4) hős (1) hüpna (1) idegen (1) idő (1) indián (1) jég (2) kagyló (1) katona (1) kék (3) kígyó (2) kurva (2) láb (1) láng (1) lény (1) macska (1) magány (2) meleg (1) mélység (2) méreg (1) mese (1) napfény (1) nyomor (1) nyúl (1) ördög (1) őrület (1) ősi (1) ősz (1) pata (1) romok (1) sérülés (1) sötét (4) szárny (1) szemét (1) szerető (1) szex (1) szín (1) szörny (5) szürke (1) támadás (4) tél (1) tenger (5) testcsere (2) (2) torz (5) torzulás (1) tündér (1) tűz (1) üldözés (1) üveg (1) vadászat (1) védelem (1) veszély (6) veszteség (3) víz (3) zombi (2) zsákmány (1) Címkefelhő

a szökdécselő cápa

2011.07.31. 18:46 Hüpna

Pár hete történt ez a különös eset.

Álmomban vonaton utaztam egy fiatal orosz férfival és nővel. Az volt az érzésem, hogy testvérek, a lány alakja később elhalványult, majd el is tűnt az álmok szövetében, maradt a fivére. Tél volt, jégvirágok csillogtak a vonat ablakán, a lehelletem látszott, és beburkolóztam vastag, hosszú kabátomba. A legkülönösebb az egészben az volt, hogy Horvátországon utaztunk át, a tenger mellett, ahol pedig nincsenek ilyen kemény telek.

 A vonat aztán megállt, leszálltunk, és a jeges, havas mediterrán városka pályaudvaráról kimentünk a tengerpartra. A tengerre egy magas, régi erődfalon áthajolva lehetett lelátni, a pálmafákon megült a hó, a sekély tenger világos, hideg kék volt, és mozdulatlannak tűnt. Mintha megfagyott volna. Tiszta volt, és hideg, a legapróbb kavicsok is kivehetőek voltak. Hosszúkás, sötét, moccanatlan alakokat lehetett benne látni elszórtan, nagy, körülbelül egy méteres sötétszürke halakat. Kimutattam kesztyűs kezemmel feléjük, és elmondtam a fiúnak, aki még sosem járt a tengernél, hogy ezek cápák.

aztán észrevettem, hogy az egyik alak mozog. vad, határozott uszonycsapásokkal cikázott a vízben, farokúszója a többiénél jóval hosszabb volt. "Rókacápa" - mondtam magamban, és akkor felénk, a fal felé kezdett úszni. A következő pillanatban farka egy erőteljes csapásával kiröppent a vízből, láttam közeledni sokfogú száját, és félreugrottam. Cuppogó hanggal taccsant mögém, majd rándult egyet és ellökte magát a földről, egyenesen utánam. Újra félreugrottam, ő újra ugrott egyet, majd ez így ment. Cikk-cakkban próbáltam elszökkenni előle, de úgy tűnt ezzel a komikus ugrálással állandóan a nyomomban marad, és csattogó fogai sokszor csak centikre vétették el a bokámat. Mintha tudta volna, hová akarok ugrani előle.

Szólj hozzá!

Címkék: tenger hideg támadás cápa

A bejegyzés trackback címe:

https://almosblog.blog.hu/api/trackback/id/tr233114836

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása