Napsütötte őszi tájban járok. Századfordulós hangulatú, leromlott házakon és udvarokon át vezet az utam. Egyik tenyeremben aprócska, aranyos macska csücsül, alig nagyobb egy aranyhörcsögnél. Egy udvaron kisebb vásár alakult ki, mindenféle alakok árulják kétes portékáikat. Egy beazonosíthatatlan nemű öreg mérges kígyókat árul, amiknek elég rendhagyó módon lába van.
Mindjárt demonstrálja is, milyen hasznos fegyver lehet egy ilyen állat. Marokra fogja az egyik lábas kígyó (még véletlenül sem gyík) nyakát, kikapja a kezemből szegény miniatűr macskámat és a torkának nyomja a méregfogakat. Már késő közbeavatkoznom, szegény, karikírozott kismacskám nagy, kék szemei lecsukódnak. Már éppen nekiugranék az árusnak, mikor megnyugtat, hogy aggodalomra semmi ok: a méreg csak elkábítja az áldozatot, nem öli meg, legyen akármilyen aprócska.
Ebben megnyugodva felébredek.
