Egészen röpke, ám annál szívszorítóbb ébresztő álom, mely felrángatta elmémet a puha, ágymeleg pihenésből a hideg öntudatba.
Álmomban ágyamban feküdtem, mint szoktam, s kedvesem fölém hajolt, hogy csókot adjon nekem. Boldogan nyújtottam felé karjaimat, hogy átfonjam nyakát, és magamhoz ölelhessem. De ekkor, mint aki hangot hall, elfordította fejét, alakja elhalványult, akár a füst, és karjaim csupán a levegőt ölelték.
Felébredtem.